demtagseindeutscheswort:

Sachertorte (f). sachertorta.

"Die selten bestellte Sachertorte schwitzt schon lange vor sich hin, und die halbgefrorene Himbeertorte verspricht die vollständige, durch Salmonellen hervorgerufene Vernichtung einer gerade eintreffenden Rentnergruppe aus Süderbrarup."

A nem kitörően népszerű Sachertorta régóta párolog magában csendesen, a félig fagyott málnatorta pedig a szalmonellafertőzés által definiált kereteken belül zajló, totális elpusztulás ígéretével kacsint az éppen a helyre belépő, süderbrarupi nyugdíjascsoportra.

Ez a német mondat inkább lett németes, mint a magyar mondat magyaros. Azért még nem veszem át a példamondatot a német tanítványomnak. :-D

german grammar

Paul Klee: Fisch Magic, 1925
Paul Klee: Ad Parnassum,1932
Paul Klee műtermében.

Bekerültem a Paul Klee szemináriumra a Bécsi Egyetemen, ez most nagy boldogság. Ezen alkalomból, jöjjön a festő, aki nagyban hozzájárul(t) a képzőművészeti látásmódom alakulásához még sok más nagyszerű művész mellett.

Paul Klee egyik alapítója volt a Der Blaue Reiter-nek (német expresszionista festőcsoport), majd a frissen alakult Bauhaus iskolában is tanított többek közt Kandinszkij-val és a magyar származású Moholy-Nagy Lászlóval. Terei gazdag asszociációs világot ábrázolnak, távol az avantgárd vagy a szürrealizmus anyagias formanyelvétől. Meditatív személyiség, számára a művészet a dolgok láthatóvá tétele. A mélyből felhozott képeit az értelem tiszta hálóján szűri meg.

Művészete egyaránt támaszkodik a költészetre és a zenére. Gyerekkorában sokat foglalkozott a zene és a képzőművészet kapcsolatával, ritmikai képleteket alakított át vizuális jelekké. Zenei tehetsége a képek logikus matematikai kialakításában, a játékos vonalvezetésben váltak képi valósággá. Motívumai lírai metaforaként értelmezhetőek, műveiben gyerekrajzok gyakran keverednek a mítosz valóságos világával. Képein több szinten folyó létsíkok egységét ábrázolja, ezekből alakul ki sajátos szimbólumrendszere a ‘20-as évek végén.
Filozófiáját a tárgyak megszemélyesítése tölti ki, melynek során az ásványoknak, a tárgyaknak lelkeket kölcsönöz. Klee szerint a világot lezáratlanul kell látni (egy egészként) és be kell hatolni a tárgyi világba. Ez Schopenhauer gondolatával (Seelenwanderungslehre) korrelál, miszerint az ember végül az ásványokba tér vissza, s ez az erő mindenhol jelen van és ezt az erőt kell felfejteni. A geometriai ábrázolást eddig soha nem látott módon kezeli Klee, metaforaként megszemélyesítve (kristályszerű épületek), melyre hatással volt az itáliai reneszánsz építészet is. A legtisztább forma, a fény saját alakzatait hozza létre a térben, megtörve a vonalakat. A formával, a vonalakkal, a fénnyel való kísérletezése a háború után megváltozik, képeinek formanyelve monumentálisabb lesz. Ezentúl egyszerű rácsszerkezetet alkalmaz, a különböző színű négyzetekből építi fel lírai világát. „Egyszer a világot szőnyegszerű színcsodának láttam, a legmeglepőbb ellentéteket egy harmóniába feloldva.”

Az Ad Parnassum a zenéhez kapcsolódik. Divizionista hatású, melyet pötyögtetéssel ér el, egész sorokat betöltő fehérek vannak jelen. Joseph Fux: Gradus ad Parnassum c. műve (Lépés a Parnasszushoz) alapján készült. Klee a tradícióhoz kerül vissza, a barokk kontrapunktot alkalmazza, egy polifón kompozíciót kodifikál. A vonala egy hegyet (mely piramis is egyben), egy kaput és utat formál meg. A kép ellenpontjai a kék és a vörös, a grafikus és a festői ábrázolási mód. 

https://www.youtube.com/watch?v=IYBDoUn1CZ8

paul klee painter painting music art theory

Hrím

szazevesatlag:

„Kihajt és kiárad” - Anna Thorvalsdottir: Rhízōma

Anna Thorvalsdottir Rhízōma című 2011-es szerzői albuma kvázi-fogyaszthatósága ellenére is izgalmas: majd’ minden modern hagyományt integrál, erőteljesen személyes, intim és sötét zenei világot teremt. Nem fél az egzotikumtól, a bombasztikumtól és a programzenei eszközöktől, de reflektáltan és izgalmasan vezet végig ezen a zenei gyöktörzsön. Alig várjuk az új, novemberi albumot.

Izlandról többségünknek kevés tudása, de sok sztereotípiánk van: kopár tájak, vulkánok, skandináv egzotikum és elszigeteltség, Björk szimpatikusan maníros őrülete, a Sigur Rós hasonlóan szimpatikus és maníros álomnyelve és atmoszférikus gitárzenéje. Amennyit az izlandi könnyűzenéről tudunk, és amennyit általában a kortárs komolyzenéről tudunk, már elég ahhoz, hogy egy sikeres izlandi komponistát berakjunk a “fura, elvont” skatulyába.

Anna Thorvalsdottir ráadásul kettős, kaliforniai és reykjaviki illetősége révén kívülről is képes ránézni ezekre az előítéletekre, majd annak rendje és módja szerint rájátszik és elébe megy azoknak.

image

A cím jelentése növényi gyökértörzs, amelynek a hagyományos gyökérrendszerrel szemben nincs kijelölt, egyközpontú elágazása. A posztmodern kultúra alapfogalmai közé Gilles Deleuze és Felix Guattari elhíresült esszéje vezette be, mint a kapcsolódások végtelenségének felszabadító, hierarchia nélküli elvét: „a rizóma bármely pontján kapcsolódhat és kapcsolódnia is kell bármely más rizómával. E tekintetben teljesen különbözik a fától vagy a gyökértől, melyek rögzítenek egy pontot, megszabnak bizonyos rendet. […]igen eltérő jelviszonyokat hoz működésbe, sőt nem-jel állapotokat is. A rizóma nem vezethetővissza sem az Egyre, sem a sokfélére. Nem Egy, mely kettővé, vagy közvetlenül hárommá, néggyé vagy ötté stb. válik. Nem az Egyből deriválható sok(féle), de nem is a sok(féle), amelyhez az Egy hozzáadható (n+1). Nem egységekből, hanem dimenziókból áll, vagy még inkább mozgásban lévő irányokból. Nincs se kezdete, se vége, mindig csak közepe van, ahonnan kihajt és kiárad.” (Link) Eképpen a rizóma elkülönböződik a centrális individualizmustól és az univerzálistól. Tőlünk és egymástól távollévő elemek kerülnek közel a többfókuszú figyelemben.

A Rhízōma egy-egy pillanatában veszélyesen közel kerül a filmzenei esztétikához: kitartó koncentráció kell ahhoz, hogy képzeljünk magunk elé egy poszt-apokaliptikus tájat, vihart.

image


Ugyanakkor bátran nyúl a huszadik századi atonális hagyományokhoz is - de kínosan egyensúlyozva a fogyaszthatóság és az érvényesség mérlegén. Angolszász kifejezéssel élve cinematic, ami kevésbé derogáló, mint ha azt írnánk, filmzeneszerű, de hasonló, a láttató erő már-már erőszakká lesz. Túlcsordulnak a drámai vonósok, megkapóak a hirtelen jött kontrasztok. És ez egyszercsak elidegenít, ami segít, sőt, csak ez segít: örvénybe hív meg, de de nem sodor magával. Csak hát, néha tessékel. Ilyen szempontból a Dreaming tizenhét és fél perce a legnehezebb, mert ott vastagon megreped a bombasztikum-tűrésünk héja.

A 2011-es “Év kompozíciója”-díjhoz azonban a lemez első helyén található Hrím juttatta, ami jóval arányosabban bánik az utaztató programzene és az elidegenítő konkrét zene elemeivel. Mindezzel talán hazájának legnagyobb hatású zeneszerzője előtt is tiszteleg, hallgassuk csak meg Jon Leifs izlandi vulkánt idéző Hekláját.

A Streaming arythmiában aztán előjönnek a Pendercki-féle végletesen szuszpenzív elemek és Helmut Lachenmann fizikai jelenlétre koncentráló, elidegenítő kaparászós effektjei is. Az utolsó nagy kompozíció alig kevesebb mint húsz percével is monumentális kontrasztokat fed le: viharos-háborús ütősök, a mögöttük maradó csöndben riadt vadállatokként kószáló vonósszólamok, nagyívű látomások kevés, de markáns hangból.

A relatíve terjedelmesebb darabok közé rendezett ötrészes Hidden-sorozat friss, egy-egy ötletre épülő kamara- és nagyzenekari darabjai frissítenek föl, zökkentenek ki az epikusabb szerzemények világából. A kompozíció magától értetődően az album címét adó rizóma-elvre is reflektál, ahogy a rövidebb darabok a hosszabbak közé ékelődnek, az kapcsolatot tételez az album összes trackje között, a rövidebb sorozatok nem rendelődnek a hosszabbak alá,hanem összességükben egy szervesen lüktető, masszív, karakteres szerzői univerzumot alkotnak, ahol jól megférnek egymás mellett a legkülönbözőbb zenei hagyományok, az atonalitás, a szeriális zene és a neoklasszicizmus, a giccs vékony jege fölött csak pár centivel kitartva, csupa-csupa idézőjelben.

image

music

Takács Zsuzsa: Vizitáció

A keresztény toxinok… melyek az abszolútum
mérgét hagyták a vérünkben, melytől … elakad
a lélegzetünk, de élni sem tudunk nélküle.
(Cioran – Karácsonyi Zsolt: Könnyek és szentek)

Megjelenik az Angyal, és néz a tágas
és reflexív lilában, amely az éj örök és
ironikus biztonságának színe.Altatókba
menekültél előle, vagy torkodban
lüktető szívvel vártad, hogy föltehesd
kérdéseidet. Ha féltél, hát attól, hogy
válaszol. Most már tudod, nem lát,
csak egyetérteni van mód. Rögeszme,

mely szerint nincsen monológ, Isten
lett megszólalásunk színpadi apropója.
Engedelmességünk, hogy színen maradunk,
ameddig akarja. Tisztaságunk: csak azzal
lenni, akiben testet ölt, s így magyarázatot
találnak a szerelem érthetetlen térdreborulásai
alkalmi szeretők előtt. Vágy egy éjszakai
sétára a katasztrófa sújtotta városon át.

Törekedésünk a szegénységre, és
kudarcunk, hogy nem vagyunk koldusok.
Gőgünk, amelyről azt hisszük, megóv.
Vágyunk az újabb megkövülések után, mert
a tér kísértései morajló mozdulatlanságok.
Csempévé válni a metróállomás falán,
hogy minden érintés feltorlódjon bennünk,
és ne tudjuk nem érezni őket és leesni.

A kinn feledt nyugágyban az éjszaka felé
fordítva arcodat lehunyt szemmel pihensz.
A szánalom hullámai elapadnak.
Alvás, mely nem kíván tőled jelenlétet.
Villamos, mely sínein fájdalom nélkül
halad. Nincs idő, hogy szeletekre vágja
könnyeidet. Die Nacht macht frei. Angyal
kapja föl kötelékeitől szabaduló tested.

poetry

Natalie Lauchlan:

Vécue, 2012. photographed by Philip Kanwischer

Incandescent lightbulbs filled with the ashes of photographs, 2013

2 ár 2 mánuðir, installation in abandoned home in old Blönduós, Iceland, to forgive is to be forgiven, 2014.

Subtle interventions in a small community, embroideries wheat-pasted to the pavement on the streets Húnabraut and Mínabraut, in Blönduós, Iceland, 2014. 

installation